Valljuk be, közvetítők nélkül ma már ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni a különféle hitelek, biztosítási és befektetési termékek, nyugdíj- és egészségpénztári portfoliók világában. Ha szerencsénk van, ügynökök segítségével azonban könnyebben megtalálhatjuk a céljainknak, és lehetőségeinknek megfelelő pénzügyi terméket, ha kevésbé, akkor egy olyan közvetítőt fogunk ki, aki jutalék fejében még az édesanyját is eladná nekünk. De jó ez az állapot, hogy csak a szerencse választ el minket ettől a két típustól?
Mit javasol a PSZÁF?
Ahhoz, hogy valóban egységes közvetítői törvény jöhessen létre először is egységes terminológiára van szükség, hiszen jelenleg tagszervezőtől kezdve, "A", illetve "B" ügynökön át, a függő és független jelzőig minden féle elnevezés megtalálható, és ezek jelentése is eltérő.
A függő ügynökök esetében a közvetítő egy termékgazdával áll kapcsolatban, és a megbízó tartozik felelősséggel, ugyanakkor a független közvetítők (alkuszok) saját maguk felelnek tevékenységükért, így esetükben felelősségbiztosításra, tőkekövetelmény felállítására, és vagyoni biztosítékra lenne szükség a felügyelet szerint.
Az ügyfelek tájékoztatásán szintén lenne mit csiszolni, és szektorsemleges szabályokat kellene felállítani, minimális elvárások megfogalmazásával. Ilyen lenne például az, hogy kapcsolatfelvételkor, írásban kellene rögzíteni a közvetítői tevékenységet, a felügyeleti nyilvántartási számot, az ügynök elérhetőségét, magát a közvetített terméket, és a díjazást is.Fontos lenne az is, hogy az ügynökök az ügyfél élethelyzetéhez igazodó terméket kínáljanak, mérje fel tudását, és kockázatvállalási hajlandóságát. Ehhez persze az kell, hogy a közvetítő megfelelő tudással rendelkezzen, vagyis a tevékenység képzettséghez, minimum érettségihez, illetve folyamatos továbbképzéshez kötése elengedhetetlen.
Ami talán még ennél is égetőbb kérdés, az az ügyfélpénzek elkülönítése, hiszen jelenleg ha egy közvetítőt felszámolnak, könnyen előfordulhat, hogy az ügyfél pénze is elúszik, ezen tehát törvényileg változtatni kell.
Meglehetősen kényes terület a jutalékok kérdése, amit jelenleg az egyes szektorok jogszabályi rendelkezései nem kezelnek egyformán, nem tisztázott például, hogy kitől fogadhat el jutalékot a közvetítő, vagy hogy miről köteles tájékoztatni az ügyfelet. Az életbiztosítások esetén egyébként a jutalékok mértéke elérheti az éves díj 120-130 százalékát is, lakáshiteleknél jellemzően 5-8 százalék, pénztárak esetében gyakran fix összegű, 10-15 ezer forintot kapnak az ügynökök.
A PSZÁF nem javasolja jogszabályi maximum felállítását - kivéve a magánnyugdíj pénztárak és a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás esetén -, de az érdekeltségnek igazodnia kell a termék jellegéhez, a közvetített állomány minőségéhez és persze a felelősségi viszonyokhoz is - vagyis ne fordulhasson elő, hogy az ügynök termékgazdától kapjon jutalékot, ha az ügyfél érdekeit képviseli.
Mikorra várható rend?
Ahhoz, hogy a fent említett javaslatok törvényi formát nyerjenek, várhatóan még sokat kell várnunk, addig a PSZÁF maximum ajánlásokat fogalmazhat meg a piaci szereplők számára, amit azok vagy megfogadnak, vagy nem. Ideális esetben - mint a Mabisznál például - önszabályozásra adják a fejüket, amit ha mégse tartanak be, a felügyelet az ügyfelek félretájékoztatása miatt felléphet ellenük.
Utolsó kommentek