Valljuk be, közvetítők nélkül ma már ember legyen a talpán, aki ki tud igazodni a különféle hitelek, biztosítási és befektetési termékek, nyugdíj- és egészségpénztári portfoliók világában. Ha szerencsénk van, ügynökök segítségével azonban könnyebben megtalálhatjuk a céljainknak, és lehetőségeinknek megfelelő pénzügyi terméket, ha kevésbé, akkor egy olyan közvetítőt fogunk ki, aki jutalék fejében még az édesanyját is eladná nekünk. De jó ez az állapot, hogy csak a szerencse választ el minket ettől a két típustól?

8. általánossal már bárki tanácsadó lehet

Az ügynökök által közvetített lakossági devizahitelek állománya ma már számos banknál meghaladja az ötven százalékot, ennek ellenére a hitelintézeti szektorban rendkívül hiányos a jogi szabályozás. Ha szerveznek is oktatást a bankok közvetítőiknek, akkor sincs minden esetben vizsga a végén, és semmiképp nem mondható folyamatosnak a képzés, ami igen aggasztó állapot, hiszen már egy cipőbolti eladótól is bizonyos szakértelmet várunk el, pedig ott nem is milliós nagyságrendű összegekről döntünk.

Az is kiderült a vizsgálatok során, hogy a közvetítőket, illetve portfoliójuk minőségét nem igazán ellenőrzik a pénzintézetek, illetve ahol igen, ott általában az derül ki, hogy az ügynöki portfolió rosszabb.

Ennek oka lehet az is, hogy a jutalékrendszer nem megfelelő, illetve az alkuszok érdekkonfliktusba kerülnek, hiszen a elvileg az ügyfelek érdekeit képviselik, azonban a termékgazdától kapnak jutalékot, méghozzá azt is főként az ügyfélszerzés, és nem az ügyfélmegtartás alapján.

Ennél szerencsére jobb a helyzet a biztosítási piacon, ahol legalább hatósági képzéshez, illetve vizsgához kötött az ügynökök tevékenysége - igaz ennek elvégzéséhez szintén csak 8. általános a követelmény.

Korábban a PSZÁF egy vezetői körlevélben javaslatokat tett a biztosítóknak, amelyben többek között arról is szó esett, hogy milyen információkat kellene az ügynököknek az ügyfelekkel közölniük a megfelelő tájékoztatás érdekében - többek között a jutalékrendszert illetően is - azonban ezt a hazai biztosítók nem tartották megvalósíthatónak.

Ehelyett a Mabisz azt ígérte, hogy önszabályozást fognak végrehajtani, és várhatóan ősztől létrehoznak egy úgynevezett totál költség mutatót (TKM), amelyben az ügynököknek járó jutalék mértékét is feltűntetnék. Kérdés persze, hogy egy ilyen önszabályozás be nem tartása mennyiben kérhető majd számon.

A tőkepiaci, és pénztárpiaci szektorban a szabályozás még aggasztóbb, illetve szétaprózottabb, nincs rögzítve például, hogy egy tőkepiaci ügynöknek milyen ismeretekkel kell rendelkeznie, ha előfordulnak is belső képzések, azok szakmai színvonala, dokumentálása, és számonkérése erősen vitatható, és eltérő, és a jutalékrendszer itt is inkább a mennyiségi és nem a minőségi tényezőkre összpontosít, vagyis ügyfélmegtartásra annyira nem ösztönöz.

Forrás: penzcentrum.hu

Na kérem, ehhez tessék megmondani az egyőszintét!